Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A játékról

2008.08.26
A Titánok és az Univerzum kialakulása
The Titans and the Shaping of the Universe

Senki sem tudja pontosan, hogyan jött létre az Univerzum. Egyes teóriák szerint egy kozmikus robbanás rázta meg a Nagy Sötétséget (magát az Űrt), és végtelen világokat hozott létre - világokat amelyek hordozni fogják a az élet jó illetve gonosz egyedi formáit. Mások úgy hiszik, hogy az Univerzumot egy egészként hozta létre egy hihetetlen hatalommal rendelkező lény. Habár a kaotikus Univerzumok keletkezése bizonytalan maradt, de az biztos volt, hogy egy hatalmas erő birtokában lévő faj született, hogy egyensúlyt hozzon, békét tartson az Ismert Univerzumban, és őrizze a majdani életformákat, amelyek utánuk kialakulhatnak.

A Titánok, kolosszális, metálos bőrű istenek a kozmosz egy távoli zugából felkeresték az újonnan született világokat, és nekiláttak hogy megformálják azokat. Megformálták a világokat, hegységeket emeltek ki a földből, hatalmas tengereket hintettek el. Erőt fújtak a levegőbe és a dühöngő atmoszférát hoztak létre. Ez mind-mind része volt az Ő hosszú távú tervüknek, hogy Rendet tegyenek a Káoszban. Még életre keltettek és megbíztak néhány gyengébb fajt, hogy őrizzék a territóriumaikat és vigyázzanak a már meglévő rendszerre.

Egy Pantheon nevű elit szekta irányítása alatt a Titánok száz és millió galaxisba hoztak rendet szerte a Túlnani Sötétségben (Great Dark Beyond), a teremtés első évszázadában. Az elővigyázatos Pantheon, a már létrehozott világok őrzése alatt, már korábban is figyeltek a veszélyre, amit a Spirálsemmi (Twisting Nether) gonosz lényei okozhatnak. A Spirálsemmi egy világokon túli kaotikus mágiával átitatott dimenzió, amely összeköti a számtalan univerzumot, otthont ad megszámlálhatatlan gonosz léleknek, és démoni lénynek, akik csak az élők pusztítását, és az élet kiszívását tűzték ki céluknak.


Sargeras és az Árulás

Sargeras an The Betrayal

Idővel néhány démon átjutott a Titánok világába a Spirálsemmiből, ezért a Pantheon megválasztotta a védelmük első vonalául szolgáló hatalmas harcost, Sargerast. Sargeras hűségesen végrehajtotta a feladatát számtalan évezreden keresztül. Felkutatta a démonokat és elbánt velük, ahol csak találkozott velük. Sargeras az Eonok (Isteni év) során két démoni fajjal találkozott, amelyeket csak a fizikális világok uralására és hatalomszerzésre jött létre.

Az ördögi erőket használó varázslókból álló Eredar, boszorkány mesterek által felhasznált mágiákat mozgósítottak, hogy megtámadjanak és rabszolgasorba taszítsanak számos világot. A fiatal fajok, amelyek ezeken a világokon voltak, megfertőződtek a démoni erőktől, és maguk is démonokká váltak. Habár Sargeras-nak a majd' végtelen ereje sokkal több volt mint elég ahhoz, hogy legyőzze az Eredart, de nagyon nyugtalanította a lények megrontása, és a mindent felemésztő gonosz. Sargeras mély depresszióba esett, hogy képtelen megmenteni ezeket a világokat. A rosszkedve ellenére Sargeras megszabadította az Univerzumot, a démonoktól úgy, hogy a boszorkánymestereket csapdába ejtette a Spirálsemmi szélére.

A hatalmas Titánnak a növekvő depresszió ellenére szembe kellett szállnia egy egyre hatalmasabb démoni hatalommal: A Nathrezim-mel. A vámpírszerű démon lények faja (Rémület Úrként is ismerek [Dreadlord]) Már sok világot elfoglalt, melyekben árnyakká változtatták az őslakókat. A mocskos Rémület Urak országokat hergeltek egymásnak, lázadásokat szítottak és gyűlöletet keltettek. Sargeras könnyedén legyőzte a Nathrezim-et, de a harc mély sebeket ejtett a lelkén.

Sargeras elvesztette hitét. Többé nem hitt feladatában, hogy rendet teremtsen az univerzumban, sőt még a Titánokban sem hitt már? Hírtelen arra eszmélt rá, hogy a sötétségben és magányban csak a káosznak van helye. Titán társai megpróbálták lecsillapítani dühöngő érzelmeit és elmagyarázni neki, hogy hibát követe el, de szavaikat Sargeras csak önző és megátalkodott tettnek tartotta és elutasította őket. Sargeras dühöngve távozott, hogy megtalálja helyét az univerzumban. A Pantheon mélyen lesújtotta testvérük távozása, de sosem gondolták volna, hogy milyen messzire mehet Sargeras.

Idővel Sargerasban egy apró csepp hit sem maradt, és tiszta lelkét felemésztették az árnyékok. Ekkor már Úgy gondolta, hogy a Pantheon tehet a létrehozott világok elbukásáról. Elhatározzta, hogy visszacsinálja a Titánok művét, és toboroz egy mindent elsöprő hadsereget, hogy a fizikai világot felperzselje és eltörölje.

Még Sargeras titáni formája is eltorzult mióta a fertőzés úrrá lett nemes szívén. A szeme, haja és szakálla lángolni kezdett, és a régen metálos fényű bőre kifakult, és kettényílt, hogy felfedhesse a végtelen pusztítás dühöngő mámorát.

Dühében Sargeras szabadon engedte a Nathrezim-et és az Eredart a Spirálsemmiből. Ezek a mocskos lények meghajoltak a hatalmas Titán végtelen ereje előtt és hűséget ígértek neki, akármilyen sorsot is szánna nekik. Az Eredar köreiből két bajnokot választott Sargeras, hogy irányítsák az Ő mindent elpusztító seregét. Kil'Jaeden-t azért választotta ki, hogy kutassa fel a sötét szívű lényeket az univerzumban, és velük növelje seregét. A második bajnok Archimonde a Mocskoló (Archimonde the Defiler), azért választatott ki, hogy vezesse seregét azok ellen, akik szembe mernek szállni a Titán hatalmával.

A Hatalmas Archimonde is gyűjtött maga köré csatlósokat, hogy segítsék őt. A Pokoli urakat (Pit Lord) Mannoroth a Pusztító vezette, Archimonde úgy gondolta ők fogják vezetni az elit seregeket az élők ellen.

Amikor Sargeras látta, hogy a végtelennek látszó serege összegyűlt, és teljesítené minden parancsát, útra keltek a Túlnani Sötétségbe. Ezentúl a sereget csak Lángoló Légiónak ismerték (Burning Legion). Azóta sem tudja senki pontosan hány világot perzselhettek fel maguk mögött hadjáratuk során.


A Régi istenek és Azeroth
The Old Gods and the Ordering of Azeroth

A Titánok Sargerast figyelmen kívül hagyva folytatták útjukat világról világra, hogy rendet hozzanak és mindent úgy csináljanak, ahogy szerintük az való. Utazásuk során egy apró világba értek, amit később a lakói Azerothként fognak ismerni. Ahogy végighaladtak ezen az elsődleges létsíkon a Titánok összetalálkoztak néhány ellenséges elementális erővel. Ezek az elementálok minden bizonnyal gonosz Régi Istenek imádói voltak. A Régi istenek távol akarták tartani a világuktól a Titánokat és megvédeni azt érintésüktől.

A Pantheont megzavarta a régi istenek Gonosz léte, és hadat üzent minden csatlósnak, aki őket szolgálta. A Régi Istenek serege a leg erősebb elementális lények vezették: Ragnaros a Tűzlord, Therazane a Földanya, Al'Akir a Szélúrnő és Nemtulon a Dagály Vadásza. Eme kaotikus erők összecsaptak a Titánokkal. Harcuk keresztül-kasul átjárta a földet. Bár erejük halandó mértékkel hatalmas volt, az Elementálok együttes erővel sem voltak képesek legyőzni a Titánokat. Egymás után elestek az Elementálok , és ellenállásuk megtört.

A Pantheon előzte az öt gonosz istent. A Föld mélyére béklyózta őket. A Régi Istenek visszatartó ereje nélkül az Elementálok eltűntek az Elsődleges Anyagi Síkról, és egy földöntúli helyre kerültek, ahol az idők végezetéig egymással fognak versengeni a semmiért. Az elementálok távozásával a Természet lenyugodott és békés harmónia szállt a világra. A Titánok látták, hogy a fenyegetés megszűnt, és munkához láthatnak.

A Titánok sok fajt felébresztettek, hogy segítsék berendezni világukat. A föld mélyén lévő barlangok kiásásához varázslatos élő kőből kifaragták a kis, zömök testű lények formáját (a majdani törpéket). A Tengerek kiterjesztéséhez, és a földek ki emeléséhez a Titánok létrehozták a roppant, de gyöngéd Tengeri Óriásokat. Évszázadokon keresztül formálták ezt a világot a Titánok, mígnem összeállt egy tökéletes kontinensé. A kontinens közepére a titánok egy vibráló végtelen energiát sugárzó tavat öntöttek amit az Örökkévalóság Kútjának neveztek (Well of Eternity). A Kút lesz az élet adója eme világon. A Tó energiái megtermékenyítik a talajt, és életet gyökereztetnek a világban. Nemsoká, növények, fák, szörnyek és egyéb lények gyarapítják az Elsődleges Anyagi Létsíkot. Ahogy leszállt az este a Titánok elnevezték a kontinenst Kalimdor-nak "A időtlen csillagfény földjének" (Land of Eternal Starlight)


A Sárkányok Ébredése

Charge of the Dragonflights

Elégedetten néztek szét ezen a kis világon, és úgy döntöttek a Titánok, hogy elhagyják Azeroth földjét. Megbízták a világ leghatalmasabb lényeit, hogy őrizzék Azeroth békéjét, és ellenálljanak bárminek, ami fenyegeti a tökéletes harmóniát. Abban a korban rengeteg sárkány sarj élt, de volt köztük öt, amely vezette saját fajtársait. Ezt az ötöt választották a Titánok a védtelen világ pásztorainak. A Titánok felruházták az öt sárkányt hatalmuk egy részével. Ezek a hatalmas sárkányok (lejjebb felsorolva) a Nagy Lételem Sárkányok néven lesznek ismertek. (Dragon Aspects, nincs jobb fordítás, aki tud szóljon)

Aman'Thul a Titánok keresztapja felruházta a hatalmas bronz sárkányt Nozdormut kozmikus erejének egy részével. Nozdormu megkapta az erőt, hogy őrizze magát az időt, és óvja a sorsot és minden pillanatot a világban. A nyugodt és bölcs Nozdormu az Időtlen néven ismert (Timeless One)

Eonar minden élet őrzőnője odaadta egy ereje részét a hatalmas vörös leviatánnak Alexstraszának. Később Az Élet Hozójaként lesz ismert, és őrizni fog minden élőlényt az ismert világban. A Bölcsessége és az élethez való affinitása miatt megkapta az uralmat a fajtája felett.Ő lett a Sárkány Királynő (Dragon Queen)

Eonar Alexstrasz húgát is megáldotta. A Gyönyörű zöld sárkány Hiszéra (Ysera) megkapta az álmok fölötti hatalmat. Mély transzba esett, hogy örökké őrizze az álmokat, köztük járjon, és élje saját világaként őket. Az Az Álmodó (Dreamer) Néven ismert sárkány birodalma lett a Smaragdos Álom (Emerald Dream)

Norgannon, a varázslat őrzője, és mestermágus felruházta Maligos-t (Malygos) tengernyi ereje egy darabkájával. Ezentúl a Varázsszövő-ként (Spell Weaver) lesz ismert, és vigyázni fog a mágiára és minden rejtett tudásokra.

Khaz'Goroth a hatalmas kovács, és a földek teremtője ereje egy részét adta Neltharion-nak a hatalmas fekete sárkánygyíknak. Neltharion a nagyszívű ezen túl a Föld Őrzőjeként (Earth Warden) lesz ismert, és hatalmat gyakorol minden föld mélyén leledző dolognak. Ő Testesítette meg a Föld erejét, és Alexstrasza leghatalmasabb segítőjeként állt szolgálatba.

A Sárkányok megerősítésének célja az volt, hogy a Titánok távolléte során védelmezzék ezt a világot. Míg a sárkányok a világ védelmezésére készültek fel testben és lélekben, a titánok végleg maguk mögött hagyták Azeroth földjét. Sajnos csak idő kérdése volt, hogy Sargeras tudomást szerezzen az újszülött világ létezéséről?


Az Ébredező Világ és Az Örökkévalóság Kútja

The Waking World and the Well of Eternity

Tízezer évvel az első orkok és emberek között dúló háború előtt Azeroth egyetlen nagy kontinensnek adott otthont, amelyet tenger vett körül. Ez a hatalmas földtömeg otthont adott különféle ébredező lénynek és fajnak, melyek a fennmaradásukért küzdöttek az ébredező világban. A Kontinens közepén egy hatalmas izzó, energiákkal átitatott tó helyezkedett el. A Tó (melyet később Az Örökkévalóság Kútjának fognak hívni) volt az élet és a mágikus energiák valódi forrása a világban. Az energiáit a Kút a Túlnani Sötétségből merítette, és szórta szét varázslatos formájában szerte a világban.

Nemsoká egy humanoid faj óvatosan megközelítette a csalogató erőket árasztó Tó szélét. A nomád nép lassacskán primitív települést épített a békés tó partjára. Idővel a Tó hatással volt a népre. Bölcsek, erősek, és időtlenek lettek. Ez a nép felvette a Kaldorei nevet, ami annyit tesz anyanyelvükön, hogy "A Csillagok Gyermekei" (Children of the Stars, mint Kalimdor). A megalakulást megünneplendő templomokat és hatalmas épületeket építettek a Tó köré.

A Kaldorei-ek, avagy Éj Tündék (Night Elves) ahogy később hívják majd őket, Elune-t, a hold istennőt, imádják, és úgy hiszik, hogy a Kút csillámló mélységeiben alszik napközben. A korai papok és látók (Seer, látó) hatalmas óvatossággal tanulmányozták a Kutat, hogy megtudhassák titkait, és erejének forrását. Ahogy nőtt a Kaldorei-ek népe, úgy fedezték fel Kalimdort, és találtak más lakókat is a kontinensen. Csak a Sárkányoknál időztek, az óriási gyíkszerű lények visszavonultan éltek, de sokat tettek a világ védelmében. Az Éj Tündék rájöttek, hogy a Sárkányok a Világ Védelmezőinek tekintik magukat, és megegyeztek, hogy olyan titkokat rejtenek lelkükben, amit jobb nyugvóban hagyni.

Idővel az Éj Tündék kíváncsisága által barátságok köttettek hatalmas erővel rendelkező lényekkel. Köztük volt Cenarius, aki az Elsődleges Anyagi Sík erdőinek a félistene. Cenarius megszerette az Éj Tündéket és nagyon sok időt töltött velük, hogy megismerje, és megtanítsa őket a természettel kapcsolatos dolgokra. A békés Kaldorei-ek erős kapcsolatot hoztak létre a természettel és Kalimdor élő erdejeivel.

Ahogy a végtelennek tűnő évek múltak, az Éj Tündék gyarapodtak mind területük, mind társadalmuk gyarapodott. A templomaik, útjaik, és lakóhelyeik messze elterültek Kalimdor földjén. Azshara a Kaldorei-ek gyönyörű és tehetséges királynője hatalmas és gyönyörű várost alapított a Tó partján, ami otthont nyújtott alattvalói legnagyobbjainak. Az alattvalók, akiket Azshara Quel'Dorel-nek hívott (azaz a Felsőbb Nemzedék [High Born]), felsőbbrendűnek tartották testvéreiknél magukat. Bár Azsharát mindenki egyaránt tisztelte és imádta, a Quel'Dorei-elet nem szerette a többi Kaldorei.

Azshara és a papok kíváncsisága nőttön-nőtt. Azshara ezért megparancsolta, hogy derítsék ki a Kút titkát, és bontakoztassák ki valódi hatalmát. A Felsőbb Nemzedék a munkába temetkezett, és fáradhatatlanul kísérletezgetett a Kúton. Egy idő után megtanulták, hogy hogyan kontrollálják és használják fel a Kút kozmikus energiáit. Ahogy a kísérleteik folytatódtak, észrevették, hogy kedvükre teremthetnek és pusztíthatnak a Kút energiái felhasználásával. A Felsőbb Nemzedék megtanulta használni a mágia ezen primitív formáját, és máris kijelentette, hogy a mesterei lettek annak. Bár egyetértettek abban, hogy hatalmas veszélyt jelenthet ha a varázserőket felelőtlenül használják, Azshara és a Quel'Dorei-ek tovább gyakorolták a varázslás művészetét. Cenarius és a világosan látó bölcs Éj Tündék figyelmeztették, hogy a varázslatos erőkkel való játszadozásnak nem lehet jó vége. Ennek ellenére Azsharáék folytatták a kísérleteket, hogy feltárják a Kút erejét.

Ahogy az erejük nőtt Azshara és a Felsőbb Nemzedék megváltozott. Visszautasítók, kegyetlenek, és gyűlölködők lettek Éj Tünde testvéreikkel szemben. Végül odáig fajult a dolog, hogy az egykoron szerető anyaként viselkedő Azshara senki mással sem beszélt, csak a szerinte megbízható Quel'Dorei papokkal.

Egy ifjú tudós Tombolóvihar Malfurion (Malfurion Stormrage), aki a druidizmus primitív formáját tanulta, úgy vélte, hogy egy gonosz erő szállta meg a Felsőbb Nemzedéket, és az ő szeretett királynőjét. Bár bizonyítéka nem volt a gonosz jelenlétére, érezte, hogy az Éj Tündék élete hamarosan gyökeresen meg fog változni?


Az Ősök Háborúja

The War of the Ancients

A Felsőbb Nemzedék vakmerő, ám ostoba kísérletei energia nyalábokat juttattak át véletlenül a Kúton a Túlnani Sötétségbe. Az energiatorzulásokat borzasztó idegen lények észlelték. Sargeras - Minden Élet Ellensége, a Világok Pusztítója - érezte az elszabadult energiákat és ezek az energiák elcsalták a messzi dimenzióba. Kémkedések és megfigyelések után Sargerast végtelen éhség kezdte gyötörni, amit csakis az Örökkévalóság Kútja tudna csillapítani. A Névtelen Üresség (Nameless Void, a Túlnani Sötétség egy kis szeglete) nagyura eltökélte, hogy elpusztítja ezt a világot, és megszerzi magának az energiáit.

Sargeras összehívta a Lángoló Légiót, és a védtelen Azeroth irányába vették irányukat. Sok száz, az univerzum másik szegletéből származó démon állt harcra készen. Sargeras legfőbb vezérei, Archimonde a Mocskoló, és Mannoroth a Pusztító készen álltak a támadásra.

Azsharát a kút hatalma uralma alá vonta. Kész volt isteneként tisztelni Sargerast, és átjutást garantálni az ő világukba. Még a Felsőbb Nemzedéket is megzavarta a hatalmas erő, és eztán istenükként tisztelték Sargerast. A hűségük bizonyítékaként Azshara és szolgálói egy kaput nyitottak az Örökkévalóság Kútjának közepében, hogy Sargeras csatlósai gond nélkül átjuthassanak.

Miután minden előkészület megtörtént Sargeras megkezdte a katasztrofális kimenetelű inváziót. A Lángoló Légió harcias és vad démonjai átözönlöttek a kapun és ostromolni kezdték az Éj Tündék alvó városait. Archimond és Mannoroth vezetésével a Légió elözönlötte Azeroth földjét. Csak hamut és pusztítást hagytak maguk mögött. A Démon Lordok Pokoli Szolgákat (Infernal) hívtak a földre, melyek úgy zuhantak alá az égből, mint tomboló meteorok. A Pokol Őrzők (Doom Guard) el lepték a földet, és mindenkit lemészároltak, aki csak az útjukba került. A Bátor Kaldorei-ek szembeszálltak a Légióval, de centiről centire fel kellett adniuk a földjüket.

Malfurionra hárult a feladat, hogy segítséget találjon szorult helyzetben lévő testvéreinek. Tombolóvihar, akinek a saját testvére Illidan is használta a Felsőbb Nemzedék mágiáit, feldühödött a felsőbb osztályok megrontásán. Malfurion meg győzte Illidant, hogy hagyja abba a megszállott hatalomhajhászást. Ezután útra kelt, hogy felkeresse Cenariust, és verbuváljon egy ellenálló sereget. Egy gyönyörű ifjú papnő Suttogószé Tyrande (Tyrande Whisperwind) beleegyezett, hogy csatlakozik a Tombolóvihar testvérekhez Elune nevében. Bár Malfurion és Illidan mindketten szerették Tyrandet, mégis, Tyrande szíve csak Malfurioné volt. Illidan megvetette a bátyja szerelmét, de tudta, hogy a szívfájdalma semmi a varázsszomjához képest.

Illidan, aki a varázslatos energiák függője volt, nagyon nehezen bírta ki, hogy nem tehette rá a mancsát megint a Kút csodálatos energiáira. Tyrande segítségével sikerült felül kerekedni varázsszomján. Ezután segített a bátyjának, hogy megkeressék és segítségül hívják a félisten Cenariust, aki visszahúzódva él valahol. Cenarius, aki a szent Hold Tisztásán (Moonglade) élt a Hyjal Hegy közelében, bele egyezett, hogy segít az Éj Tündéknek megkeresni a Sárkányokat. A Sárkányok meghallgatták a kérésüket, és máris elindultak a hatalmas Alexstrasza vezetésével, hogy szembeszálljanak a lángoló Légióval.

Cenarius, a természet erejét segítségül hívta. Fa Emberek (Tree Ent) tömegét küldte az ellenségre, hogy harcoljanak a földjükért. Ahogy az ellenálló sereg közeledett Azshara temploma felé, mindent elsöprő csaták alakultak ki. A Légió hatalmas erejét látva Malfurion és társai rájöttek, hogy nem lehet a légiót nyers erővel legyőzni.

Miközben gigászi harc dúlt a város körül, Azshara várakozott Sargeras megérkeztére. A Légió Vezére készen állt arra, hogy átlépjen a Kútban létrehozott kapun. Ahogy a hatalmas démoni árnyék egyre gyűlt a kapunál, Azshara maga köré hívta legerősebb és legtehetségesebb követőit. Csakis az ő általuk összegyűjtött és együttesen használt varázslat lenne elég erős, hogy átjuttassák Sargerast világukba.

Ahogy a harc dúlt Kalimdor mezején az események szörnyű fordulatot vettek. A pontos körülmények elhalványultak az idő folyamán, de tudni lehet, hogy Neltharion a hatalmas Föld Sárkány bele őrült a légió egyre növekvő nyomásába. Mint egy hatalmas fekete láng, szétterjesztette szárnyait, és pikkelyei alól tűzként tört elő a mindent elsöprő düh. Új nevet talált magának, amitől majdan mindenki félni fog: Halálszárny (Deathwing). A Sárkány testvérei ellen fordult, és elterelte figyelmüket a Légióról.

Halálszárny hírtelen árulása olyan hatással volt a sárkányokra, amelyet sosem hevert ki az öt sárkány nemzedék. Sérülten és rémülten, a sárkányok kénytelenek voltak cserbenhagyni halandó szövetségeseiket. Malfurion és társai alig élték túl az elkövetkezendő mészárlást.

Malfurion rá eszmélt, hogy a Kút a kapocs a fizikai és a démoni világ közt, ezért mihamarább el kell pusztítani. A Társai, tudván, hogy a Kút volt halhatatlanságuk forrása, elborzadva hallgatták végig a Malfuriont. Tyrande látta Furion tanácsában a bölcsességet, és rávette Cenariust és bajtársait, hogy támadják meg Azshara templomát, és találjanak módot arra, hogy elpusztítsák a Kutat.


A Világ Szétszakadása

The Sundering of the World

Illidan annak tudatában, hogy soha többet nem használhat mágiát, ha a Kút elpusztul, önző módon elhagyta társait, és elment figyelmeztetni a Felsőbb Nemzedéket. Malfurion és Tyrande szerelme és a mágiához való kötődésének nagysága miatt nem érzett lelkiismeret furdalást Illidan amikor átállt Azshara és csatlósai mellé. Mindenek felett Illidan minden áron meg akarta védeni a Kutat és a benne rejlő erőket.

Malfurion testvére árulása után, megtört szívvel ugyan, de elvezette bajtársait Azshara templomának szívébe. Ahogy meg ostromolták a legfőbb termét a templomnak, a Quel'Dorei-ek éppen a végső idézésnél tartottak. Az instabil energia egy hatalmas Vortexet hozott létre a Kút dühöngő mélyében (Vortex = Dimenzió kapu) Ahogy Sargeras rémes árnyéka egyre közelebb került a felszínhez, Malfurionék támadásba lendültek.

Azshara, miután megkapta Illidan figyelmeztetését, túlságosan is fel volt készülve a támadásra. Majd' minden támadó odaveszett az őrült királynő elleni csatában. Azshara őrei elkapták Tyrande-t miközben megpróbálta hátulról megölni az áruló királynőt. Tyrande, bár az őrökkel elbánt, súlyos sebeket szerzett . Ahogy Malfurion megpillantotta sebzett szerelmét, vérszomjas dühbe gurult. Ez lett Azshara halálának pillanata.

Ahogy a harc folyamatosan dúlt a templomban és körötte, Illidan árnyként tűnt fel a Kút közelében. Letérdelt, és a különlegesen elkészített fiolákat megtöltötte a Kút vibráló vizével. Tudta, hogyha a Kút elpusztul, nem marad a varázslatos energiákból, ezért ezt a maradék szent vizet meg akarta tartani magának.

Malfurion és Azshara harca megzavarta a precízen előkészített varázslat folyamát. Az instabil Vortex megsemmisült a Kútban. Ez a robbanás örökre meg változtatta a földet. A robbanás megrázta a megkínzott földet, és rengések sorozata vágott át a kontinensen. Miközben a harc a Légió és a Tündék között még mindig dúlt, az Örökkévalóság Kútja összedőlt és egy hatalmas robbanást eresztett útjára.

A robbanás megrázta a földet, és feketére festette az eget.

Ahogy a föld meghasadt, az óceán elözönlötte a hajdani Kút helyét, hogy begyógyítsa a földön keletkezett hatalmas sebet. Közel 60%-a a régi földnek semmivé lett. Ahol egykoron a Kút állt, ott most egy örökké dühöngő vízi örvény dúl, ami lecsillapíthatatlanul fog kering örökké. A brutális seb, amelyet a föld testén ejtettek sosem tűnik el, és erre emlékeztetni fog Az Örvény (Maelstrom)? Ez lett az emléke az egyszer virágzó kontinensnek és pusztulásának.

Azshara és a Felsőbb Nemzedék túlélte a robbanást. Megkínozva és átváltoztatva Azshara és követői a tenger mélyére száműzettek a Kút földöntúli energiái által. Elátkozva - átváltoztatva - új alakot öltöttek. Belőlük lettek a kígyószerű lények, a Nagák. Azshara maga is szörnyűséges külsőre tett szert. Ez a külső tükrözte a lelkében örökké ott lakozó gyűlöletet és ocsmányságot.

Odalent, Az örvény mélyén a nagák létrehoztak egy várost, Nazjatart, hogy újra összeszedjék erejüket. Tízezer évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a nagák felfedjék létezésüket a felszíni világ előtt?


A Hyjal Hegy és illidan Ajándéka

Mount Hyjal and Illidan's Gift

Az Éj Tündék, akik túlélték a kataklizmát az újonnan keletkezett nyugati kontinensre menekültek és telepedtek le. Valahogyan, tán Elune áldásának köszönhetően, Malfurion, Cenarius és Tyrande túlélték a kontinensek szétszakadását. Eme hősök megegyeztek, hogy új otthonokat építenek népüknek. Bár a Sargerast és a légiót lesöpörték az ismert világ felszínéről, az újrakezdés Malfurionékra hárult.

Sok Felsőbb Nemzedékből származó Éj Tünde is túlélte a katasztrófát a többi Éj Tündével együtt. Bár Malfurion nem bízott a Quel'Doreiek céljaiban, tudta, hogy a Kút ereje nélkül nem okozhatnak kárt.

Éj Tündék tömeges partra szállása után, észrevették, hogy a Szent Hyjal Hegy átvészelte a robbanást. Egy új lakóhely felépítésének reményében Malfurion és a túlélők útra keltek, és elérték a szélfútta Szent Hold Tisztást (moonglade). Ahogy feltérképezték a hegyet, rá leltek egy nyugodt kis tóra a hely közepe tájékán. Elborzadva látták, hogy a tó tele volt varázslatos energiával.

Illidan is túlélte a Szétszakadást, és már Malfurionék előtt oda ért a tóhoz. Az őrült varázs utáni hajszája miatt beleöntötte Kút vizét a tóba, amit a fiolákban őrzött meg. Ezzel a tó megtelt energiákkal. A régi Kút energiái villám gyorsan átjárták a kis hegyi tavat, és így meg született az új Örökkévalóság Kútja. Illidan úgy gondolta, hogy az új Kút egy ajándék lesz a későbbi generációk számára, ezért meglepte, hogy testvére levadászta és elfogta. Malfurion elmagyarázta testvérének, hogy a mágia eredendően gonosz, és csak káoszt és szenvedést hozhat a világba, ennek ellenére Illidan nem akarta feladni varázs képességeit.

Tudván, hogy Illidan őrült tervei hova vezethetnek, Malfurion úgy döntött, hogy egyszer s mindenkorra elintézi az Illidannal kapcsolatos problémát. Cenarius segítségével Malfurion bebörtönözte Illidant a föld mélyére, ahol láncra verve és erőtlenül fog szenvedni az idők végezetéig. Furion felhatalmazott egy ifjú őrt, Árnydal Maiev-et (Maiev Shadowsong), hogy vigyázza Illidant mindörökre.

Cenariusék tudták, hogy az új Kút elpusztítása még nagyobb kárt tehet a földben, inkább békén hagyták. Malfurion kijelentette, hogy soha többé nem fogják gyakorolni a mágiát. Cenarius vezetésével újra fel elevenítették a druidizmus ősi művészetét, hogy meg tudják gyógyítani erdejeiket, és földjüket.


A Világ Fa és a Smaragdos Álom
The World Tree and the Emerald Dream

Éveken keresztül dolgoztak fáradhatatlanul az Éj Tündék ősi földjük újjá építésén. Most nem akarták, hogy az utak és templomok elvegyék az életet a fáktól és a természettől, úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha a házaikat és épületeiket a fákra építik. Nemsoká eljöttek a sárkányok, akik túlélték a Szétszakadást.

Alexstrasza a Vörös, Hiszéra a Zöld, és Nozdormu a Bronz leereszkedtek a druidákhoz, hogy felmérjék a munkájukat. Malfurion, akiből időközben Fődruida lett, köszöntötte a Sárkányokat, és elmesélte nekik az új Kút kialakulásának rövid történetét. A Sárkányok figyelmeztették az Éj Tündéket, hogy amíg a Kút létezik, a légió egy napon vissza fog térni. A Sárkányok és Malfurion megállapodtak, annak érdekében, hogy soha többé ne térhessen vissza a légió.

Alexstraza elhelyezett a kútban egyetlen árva makkot. A makk, a varázslatos erők hatására, hírtelen életre kelt, és hatalmas fa nőtt belőle. A hatalmas Fa gyökerei a Kút vize által nőttek, és úgy tűnt, hogy a lombja az egek csúcsát ostromolja. A Fa szimbolizálja az Éj Tündék összeköttetését a természettel, és életadó energiái gyógyítják majd meg a világot. Az Éj Tündék a Nordrassil nevet adták a fának, ami annyit jelent anyanyelvükön, hogy "A mennyek koronája". (Crown of The Heavens)

Nozdormu varázslatot szőtt a fára. Amíg a fa áll, az Éj Tündék sosem öregszenek meg, vagy esnek betegségek áldozatául.

Hiszéra szintén megvarázsosította a fát. Hozzáláncolta a saját birodalmához, a Smaragdzöld Álomhoz. A Smaragdos álom, egy hatalmas végtelennek tetsző álomvilág a fizikai síkon túl. A druidák, köztük Malfurion is, hozzá lett láncolva spirituálisan a fához. A megállapodás szerint a druidák beleegyeztek abba, hogy évszázadokon át alusszák majd az álmot, és eközben Hiszéra birodalmában kószálnak, és gyarapítják azt. Bár félve vesztegettek el annyi évet az életükből, önzetlenül bele egyeztek a druidák, hogy részei legyenek az Álomnak.


A Tündék száműzetése
Exile of the High Elves

Az évszázadok múltával az Éj Tündék népesség nőttön-nőtt és népességük elterjedt a Hyjal hegyet körülvevő erdőben, amit ők Ashenvale Erdőnek neveztek. Sok olyan lény, amelyek nem voltak jelen a Szétszakadás előtt, ide költöztek. Furbolgok (Medve emberek) és Quilbore-ok (Vaddisznó emberek) lakták az erdő nyugodtabb szegleteit. A Druidák irányítása alatt jól érezték magukat az Éj Tündék. békében és nyugalomban éltek a csillagok vigyázó tekintete alatt.

Annak ellenére, hogy az Éj Tündék békességben éltek, nagyon sok Felsőbb Nemzedékből származó Tünde ugyanúgy szomjazott a mágia erejeire, ahogy Illidan tette. Már össze voltak kötve a mágikus energiákkal, és alig bírtak élni nélkülük. Dath'Remar a Felsőbb Nemzedék maradékának vezetője, pimasz módon nyilvánosan gúnyolta a druidákat, hogy gyávák, mert visszautasítják a varázslatot, amit úgy gondol, hogy jog szerint az övék. Malfurion és a druidák elutasították Dath'Remar pimasz vádaskodását, és megmondták neki, mindenféle varázshasználat halálbüntetést von maga után. Annak reményében, hogy megtörik a druidák törvényét Dath'Remar és követői varázs vihart küldtek az Ashenvale erdőre.

A Druidák nem kockáztathatták népük kipusztulását, úgyhogy megelégelték a Quel'Dorei-ek pimaszságát és száműzték őket. Dath'Remar és társai örültek, hogy végre megszabadulhatnak korlátozott testvéreiktől. Különleges hajókon elindultak, hogy új otthon és energiaforrás után nézzenek. Bár nem tudták mi vár rájuk Az Örvényen túli földön, biztosak voltak abban, hogy találnak egy helyet, ahol letelepedhetnek, és nyugodtan folytathatják mágiával kapcsolatos dolgaikat büntetlenül. A Quel'Dorei-ek kikötöttek a majdan Léguraföldnek (Lordaeron) nevezendő kontinensen. Azt tervezték, hogy fel építik saját városukat, Quel'Thalast, ahol végre kibontakoztathatják mágikus képességeiket, és megtagadhatják az Éj Tündék hold imádatát, és éjszakai életét. Ezek után mindörökre a napot fogják imádni, és csak Nemes Tündéknek ismerik majd őket (Ezentúl "Tünde" ként fogjuk említeni)


Az Őrszemek és a Hosszú Virrasztás
The Sentinels and the Long Vigil

Kárhoztatott testvéreik távozása után az Éj Tündék folytathatták varázslatos földjük figyelését, és őrzését. A Druidák érezték, hogy a mély álmuk végének ideje közeledik, ezért elbúcsúztak családjaiktól, hogy kipihenjék magukat, ahogy a megállapodásban meg volt írva. Tyrande, aki Elune Főpapnőjévé avanzsálódott, kérte Malfuriont, hogy ne hagyja itt őt Hiszéra kedvéért, és ne lépjen be a Smaragdos Álomba. De Malfurion becsülete megkívánta, hogy csatlakozzon társaihoz, és azt monda a szerelmének, amíg szerelmüket igaznak tartja, sosem fogja őt elfelejteni.

Elhagyatva egyedül, Tyrande összegyűjtött egy erős védelmező csapatot az Éj Tündék közül. A képzett harcosnők később Őrszemeknek hívatják magukat. Bár leginkább egyedül szerették járni az erdőket, és vigyázni Ashenvale-re, sok szövetségesük volt a természetben, akik bármikor hajlandóak voltak segíteni sürgős esetekben.

Cenarius a félisten a Hyjal hegy közelében maradt, és fiaival, a Liget Őreivel (Keeper of The Groove) figyelték az Éj Tündék tevékenységét, és sokszor segédkeztek a béke fenntartásában. Még Cenarius ifjú és szégyellős leányai a Driádok (Dryad) is egyre gyakrabban mutatkoztak az erdőkben.

Tyrande-t bár lekötötték feladatai, kevés örömet lelt a világban Malfurion nélkül. Sokszáz évig aludtak a Druidák, eközben Tyrande félelme, hogy a légió újra támadni fog, egyre csak nőtt. Nem tudta kizavarni a gondolatot a fejéből, hogy a légió még ott van a Túlnani Sötétségben valahol, és azt tervezgeti, hogy bosszút áll az Éj Tündéken és Azeroth világán.Lordaeron megkorbácsolása
Warcraft 3: Reign of Chaos

Több hónap készülődés után, Kel'Thuzad és az Elátkozottak szektája (Cult of the Damned) elindította az első csapást azzal hogy elterjesztették az élőhalottá változtató fertőzést Lordaeronban. Uther és a paplovagjai kiderítették, hogy mi történt a megfertőzött területeken és remélik hogy találnak egy utat arra hogy megállítsák a fertőzést. Lebecsülve az erejüket, a fertőzés folytatta a terjedését és azzal fenyegetőzött, hogy a Szövetséget (Alliance) darabokra szakítja.

Ahogy egyre több élőhalott lett Lordaeronban, Terenas egyetlen fia, Arthas herceg, belépett a csatába az Ostor (Scourge) ellen. Arthasnak sikerült megölni Kel'Thuzadot, de mégis, minden egyes elesett katonával akik védeni próbálták a földjeiket folyamatosan növekedett az élőhalottak száma. Elkeseredve a szinte megállíthatatlan ellenség láttán Arthas kemény lépéseket tett hogy megállítsa őket. Arthast figyelmezték a bajtársai, hogy el fogja veszíteni az irányítását az emberi mivolta felett.

Arthas követte a fertőzés forrását Northrendbe, hogy megállítsa azt mindörökre. Helyette, Arthas herceget elcsábította a Lidérc Király (Lich King) hatalmas ereje. Azt hitte hogy megfogja menteni a népét, Arthas megkereste az elátkozott rúnakardot, a Fagygyászt (Forstmourne). Úgy gondolta hogy a kard megadja neki a meg nem ígért erőt amivel lehet esélye az élőholtak ellen, segített, de el is lopta a lelkét és átváltoztatta a Lidérc Király legnagyobb halállovagjává. Lelke elvarázsolásával és az elméje elborulásával Arthas vezette az Ostort a saját királysága ellen. Végül, Arthas megölte a saját apját, Terenas Királyt, és szétverte Lordearont a Lidérc Király acélsarkával.


Napkút - Quel'Thalas elesése

Úgy gondolta hogy legyőzött minden embert akit most úgy látott mint ellensége, de Arthast még mindig űzte Kel'Thuzad szelleme. A szellem elmondta Arthasnak hogy fel kell élesszék a Lidérc Király tervének a következő részéhez. Hogy felélesszék Arthasnak el kellett vinnie Kel'Thuzad maradványait a misztikus Napkúthoz (Sunwell), amit elrejtettek a nemeselfek (high elves) halhatatlan királyságában Quel'Thalasban.

Arthas és az Ostor megszállta Quel'Thalast és megostromolták az elfek védelmeit. Szélfutó (Windrunner) Sylvanas, Ezüsthold (Silvermoon) íjásztábornoka, egy vakmerő harcban próbált tenni valamit, sikertelenül, Arthas kipusztította a nemeself sereget és végigverte magát a Napkúthoz. Kegyetlenül fejezte ki az elismerését Sylvanas iránt, legyőzött testét lidércként feltámasztotta, elátkozva hogy mindörökre szolgálja Quel'Thalas meghódítóját.

Végül Arthas beleöntötte Kel'Thuzad maradványait a Napkút vizébe. A kút erejétől Kel'Thuzad egy varázsló lidércként született újjá. Újraélesztve egy sokkal erősebb lényként, Kel'Thuzad elmagyarázta a Lidérc Király következő tervének a részleteit. Mikor Arthas és a serege déli irányba fordult, egyetlen élő elf nem maradt Quel'Thalasban. A nemeselfek lélegzetelállító hazája ami több mint kilenc-ezer évig fennmaradt, eltűnt mindörökre.


Archimonde visszatérése és az utazás Kalimdorba

Kel'Thuzad újra egyben volt, Arthas elvezette az Ostort délre, Dalaranba. Ott a lidérc megakarta szerezni Medivh ősi varázsigékkel teli könyvét, hogy arra használja hogy megidézze Archimonde-ot. Így Archimonde maga tudja megkezdeni a Légió végső invázióját. Még a Kirin Tor varázslói se tudták megállítani Arthas erőit hogy ne lopják el Medivh könyvét és azt sem hogy Kel'Thuzad megidézze tízezer év után a hatalmas démont, Archimondot és társait. Még Dalaran sem volt az utolsó célállomásuk. Maga Kil'Jaeden irányítása alatt Archimonde és a démonjai követték az élőhalott Ostort Kalimdorba, hogy elpusztítsák Nordrassilt, a Világfát.

A káosz közepén, egy elhagyatott, misztikus próféta felbukkant hogy iránytsa a halandó fajokat. A próféta elmondta hogy ő nem más mint Medivh, az Utolsó Őriző, csodásan visszatért a Háttérből (Beyond) hogy megváltsa magát a múltbeli tetteiért. Medivh figyelmeztette a Hordát és a Szövetséget a veszélyekről amik el fognak jönni és ösztönözte őket hogy fogjanak össze. Kimerülve a generációk óta dúló dühtől, az orkok és az emberek nem akartak belőle. Medivh arra volt kényszerítve hogy intézze el az ügyeit minden fajjal külön-külön, próféciát és trükköket használva hogy átvezesse őket a tengeren keresztül Kalimdor legendás földjeire. Az orkok és az emberek hamar összetalálkoztak a Kaldorei-ek rég elrejtett civilizációjával.

Az orkok komoly sérüléseket szenvedtek Kalimdor Kopár (Barrens) sivatagjában tett utazásukon. Összebarátkoztak Vérpata (Bloodhoof) Cairne-l és a hatalmas taurenekkel. Sok ork elkezdett szenvedni a démoni vérszomjtól ami megfertőzte őket évekkel ezelőtt, Thrall legnagyobb hadnagya Pokolsikoly (Hellscream) Grom is elárulta őt, azzal hogy a parancsai felé emelte a saját terveit. Ahogy Pokolsikoly és a hozzá hűséges Csatadal harcosai bemerészkedtek Ashenvale erdejébe, összecsaptak az ősi éjelf Vigyázókkal. Abban a tudatban hogy az orkok visszatértek a háború útjaira, a félisten Cenarius eljött hogy visszaverje Pokolsikolyt és az orkjait. Pokolsikoly és az orkjai telelettek a természetfeletti utálattal és dühvel, meg tudták ölni Cenariust és megrontották az ősi erdőket. Végül, Pokolsikolyt megváltotta a becsületét mikor segített megölni Thrallnak Mannorothot a démonurat aki megátkozta az orkokat a vérével. Mannoroth halálával, az orkok vérátka végre véget ért.

Amíg Medivh azon munkálkodott hogy meggyőzze az orkokat és az embereket hogy szövetséget kell kötniük, az éjelfek harcoltak a Légióval az ő saját titkos módjaikon. Súgószél (Whisperwind) Tyrande, az éjelf Vigyázók a halhatatlan főpapnője harcolt hogy távol tartsa a démonokat és az élőhalottakat attól hogy túláradjanak az Ashenvale erdőben. Tyrande tudta hogy segítségre lesz szüksége ezért elment hogy felébressze az éjelf druidákat a tízezer éves pihenőjükből. Felkelltette az ősi szerelmét, Vihardüh (Stormrage) Malfuriont, Tyrande sikeresen felfrissítette a védelmet és visszaverte a Légiót. Malfurion segítségével, maga a természet kelt fel hogy eltüntesse a Légiót és a szövetségesét, az Ostort.

Miközben keresett több alvó druidát, Malfurion véletlenül rátalált az ősi földalatti börtönre ahol leláncolta a testvérét, Illidiant. Meggyőződve arról hogy Illidian segíthet nekik a Légió ellen Tyrande szabadon engedte. Úgy gondolta hogy Illidian segített nekik egy időre, de ő elment hogy elintézze a saját ügyeit.

Az éjelfek helytálltak és harcoltak a Lángoló Légió ellen kegyelmet nem ismerve. A Légió soha sem szüntette meg a vágyakozását a Végtelenség Kútjáért (Well of Eternity), sokáig ez volt a Világfa erejének a forrása és az éjelf királyság szíve. Ha az eltervezett támadás a fa ellen sikeres lett volna, a démonok darabokra szakították volna a világot.


A Hyjal hegyi csata

Medivh irányítása alatt Thrall és Jaina Büszkmocsár (Proudmoore) - az emberi erők vezetője Kalimdorban � felfogták hogy el kell felejtsék a nézeteltérésüket. Ugyanúgy mint az éjelfek - akiket Malfurion és Tyrande irányított � egyetértettek abban hogy egyesülniük kell ha meg akarják védeni a Világfát. Egyesülve egy nemes célért, Azeroth fajai együtt dolgoztak azon hogy megerősítsék a Világfa energiáit ameddig lehet. Megerősítve a lelkek erejével Malfurionnak sikerült felszabadítani Nordrassil dühét. A fa végleg elpusztította Archimondot és kikötötte a Légiót a Végtelenség Kútjához, nem tudták elszívni a Kút energiáit, így az egyesült halandó seregek szétverték a Lángoló Légiót.


Az áruló felemelkedése

Warcraft 3X: The Frozen Throne

Mialatt a Légió megszállta Ashenvalet, Illidiant kiengedték a börtönéből tízezer év után. Elégedetté akarta tenni a bajtársait ezért visszatért az igazi formájához és megszerezte magának Gul'dan Koponyáját. Ahogy az övé lett megismerte a démoni mágiát és megkapta még Gul'dan régi emlékeit is, azokat is amik arról a szigetről szólnak amelyen a pletykák szerint Sargeras a sötét titán sírja van.

Hatalmas erőkkel Illidian szabadon járkálhatott a világban újra és hogy megtalálja a saját helyét. Azonban Kil'Jaeden találkozott Illidiannal és tett neki egy ajánlatot amit nem lehetett elutasítani. Kil'Jaeden mérges volt Archimonde veresége miatt, de a bosszúnál nagyobb tervei voltak. Érezte hogy a bábja, a Lidérc Király ereje túl nagyra nőtt hogy irányítani lehessen, ezért Kil'Jaeden megparancsolta Illidiannak hogy pusztítsa el Ner'zhul-t és végezzen az élőhalott ostorral mindörökre. Cserébe Illidian kaphat egy kimondhatatlanul nagy erőt és egy helyet a Lángoló Légió urai közt.

Illidian elfogadta és rögtön készülni kezdett hogy lerombolja a Fagyott Trónt, a jégbörtönt ahol a Lidérc Király lelke volt. Illidian tudta hogy kell majd neki egy erős eszköz hogy elpusztítsa a Fagyott Trónt. Használva a tudást amit kapott Gul'dan emlékeiből, Illidian eldöntötte hogy megkeresi Sargeras sírját, és megszerzi a Sötét Titán maradványait. Előhívta az ősi nemesszülteket a nagákat a sötét tengeralatti csarnokaikból. A ravasz Lady Vashj vezette nagák segítettek Illidiannak elérni a Törött szige
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.